Beceneveim: Viktor Papa
Mondásom: "A betyárját!", "Hát, ilyet!"
Kedvenc zenekarom: Trilok Gurtu és bandája
Albumom: Miles Davis: Kind of Blue; Trilok Gurtu: Kathak; Amadou et Mariam: Cje ni mousso, Gigi Shibabaw: Gigi ; Colorstar: Via La Musica; Jamiroquai: Emergency on Planet Earth, The Return of the Space Cowboy,Travelling Without Moving; Midival Punditz: Midival Times; House of Pain: House of Pain; Bob Marley: Babilon by Bus; Dreazone: Sound, Second Light
Számom: MC Hammer: U Can't Touch This :)
Zenészem: Trilok Gurtu, Jojo Mayer (dob), Bob Marley, Ali Farka Toure, Amadou Bagayoko (ének), Aston Barrett, Stuart Zender, Richard Bona (bass)
Stílusom: worldmusic, népzenék, jazz, reggae, elektronikus zenék, funk, mali blues
Hangszer márkám: dob: Pearl, Sonor; cin: Istanbul (20,17,16,14); verő: Artbeat 5A, bőr: Remo Powerstroke 3, Pinstripe
Amire büszke vagyok: Ördöngös (a groove)

Hangszer, amin még megtanulnék: basszusgitár
Íróm, költom: Gárdonyi, Villon
Könyvem: Gárdonyi: A láthatatlan ember
Versem: Ady: Sem utódja, sem boldog őse...
Filmem: Gyalog galopp, Fogd a pénzt és fuss!, Nem félek
Színészem: John Cleese, Michael Palin, Robert de Niro, Woody Allen
Sportom:Futball
Ételem: Spenót
Italom: Tea
Csillagjegyem: Vízöntő

Fehér Viktor: Első gyűjtésem története, 1997. Az egész úgy kezdődött, hogy mikor Berecz András népdalénekes meghívott vendégként eljött a Kerekes táncházba, felemlítődött, hogy a mi családunk Fedémesről való. Erre ő nagyon megörvendett, így adódott, hogy elvittük a faluba népdalokat gyűjteni. Először apai nagymamámtól vett fel szép énekeket, majd édesapám hozott két fajin férfi énekest: Dancsák Jóska bátyám és Töki Lajos személyében. Lajos bátyám hozta a formáját, de Szörnyű Jóska (ez a gúnyneve) elég "meredt" állapotban volt, így nem tudott kibontakozni. Ám egy másik alkalommal benéztünk a kocsmába, az öreg olyan jó hangulatban volt, hogy csak úgy ontotta a régebbnél régebbi pásztornótákat. EI is határoztam: én ehhez az emberhez még eljövök gyűjteni. Úgyhogy mikor eljött a nyár, felkerekedtem egy magnóval, két Raks kazettával, és felültem az Eger - Fedémes menetirányú, helyközi járatú Ikarusz típusú gépjármű egy még más által el nem foglalt, leghátsó, kissé megkopott ülésére és irány Fedémes. Másnap reggel tíz órakor átmentem a kocsmába. Jóska bátyám ott ült a sarokban, szokása szerint, három deci fröces mellett. Köszöntem neki illedelmesen, majd leültem mellé. Megkérdeztem: - Hogy van, Jóska bátyám? - Hát, nem valami jól, fáj a torkom - mondta, és hörpintett egyet poharából. - De látom, öblögeti. - Ettől meggyógyul, ne félj! - mondta nevetve. - Azért a nóta csak megy? - kérdeztem. Erre nem felelt, csak a fejét bal oldalról egy félfordulattal jobb oldalra tette. Rögtön láttam, hogy ebből nem lesz nagy gyűjtés, de azért elővettem a magnót és feltettem az asztalra, hátha hirtelen megjön a kedve az öregnek. Amint kiraktam a magnót az asztalra, a többi ember már mondta is: - Aha, itt má' nótafelvétel lesz! - No, Jóska, énekeld csak el neki az "Akácos út"- at, az nagyon régi nóta, azt biztos nem ismeri! - kiabált ki a pult mögül a kocsmáros. - Nono! Jóskának most azt kell elmondania, hogy "Midőn Havannában hajóra szálltam én...", ezt még biztos nem hallotta! - szólt közbe Berci bátyám, aki most is fajin barna svájcisapkában volt, amely már kellemesen rá volt olvadva a fejére. Mindenki sorolta a "jobbnál jobb" dáridós műnótákat. Jóska bátyám egyszer csak megunta a nagy szólintgatást, és hirtelen azt mondta: - Na, most! - és intett az ujjával, hogy vehetem. Bekapcsoltam a gépet, az öreg pedig kezdte a nótát: Ablakban is nyílik virág, nemcsak üvegházban. Kunyhóban is van boldogság, nemcsak palotában. Már a második sorból megállapítottam: - Na, ez se Etelközből maradt ránk. Jóska bátyámnak még volt egy pár próbálkozása, de csupa műnóta jött össze. Ez főleg a körénk gyűlt "magyar nóta" kedvelőknek volt köszönhető, ugyanis sorra rendelték, hogy mit énekeljen a kocsma nótafája. Egyszer csak Tót Kazi sógornak eszébe jutott valami: - Na, Jóska bátyádnak azt kell elénekelnie, hogy: Endre báró hintót küld a lányáért, Kilenc zsandárt meg a juhászbojtárért... - Ez nagyon fajin nóta - mondok -, ez kellene. Na, Jóska bátyám, énekelje csak el! Nagyon megörültem ennek a szép, régi éneknek, de az öreg Szörnyű hamar elvette a kedvem: - Nem mondom má'! - mondta. - Itt vannak ezek, majd mondgyák ők. - Há,' mindegy a', hát Kazit felvette, há' mosmá' mongyad te! -szólt közbe nagyapám, egy kicsit felbőszülve, hogy így rátartja magát az öreg. Ekkor bejött Busa Jóska bátyám, nagyapám testvére. Kazi sógor örvendezve köszöntette: - Na itt van, megjött Jóska. Na, hogy van az a nóta, ecsém: Asztalomon ott áll, amint szokás, Egy üveg kadarka fehér bor... Hát ez vót a te nótád, baszd meg a kaprot. Báttya így felelt: - Nem is hallottam sose. Ez volt a szerencse, mert ez egy vadonatúj rádiós nóta lehetett, és féltem, hogy megint elmegy az éneklés a műnóták felé. Szerencsére mások is mellém álltak: - Szójjá' Kazi bátyádnak, hogy ne kontrázzék bele! - kiáltott ki a kocsmáros a söntés mögül. - Engem ez az előző, juhászos darab érdekelne - mondtam. - Jóska bátyám, énekelje már el nekem! - Én má' befejeztem, nem mondom má'! - vágta vissza. Igazán mérges lettem, hogy itt van ez a jó nóta, s nem akarja elénekelni az öreg, a többiek meg nem tudták. Azért Kazi még feltett egy körkérdést: - Hogy van annak a nótának az eleje? de az eleje! , hogy Endre báró... - Hát azt a komám tudta - legyintett egyet Busa Jóska bátyám. Erre a kocsmáros: - Á, nem is az az eleje, nem is úgy van. - Há', ő rontotta el! - mutatott Dancsák Jóska dühösen Kazira. - Há' ,jó van az, há' ő elmondta, ő így tuggya, te me' másképp! - Há' mondd el te is! - ripakodott rá Rudi papám. - Most má' nem mondom - mondta duzzogva Jóska bátyám. - No, há' nem tudom. a szövegét, no - mondta védekezve Kazi. - Há' azé' nem kell beleavatkozni! - vágta nagyapám Kazihoz. Aztán felém fordult, és azt mondta: - Ez szép nóta, meg hosszú is, e' nagyon hosszú. - Gyula bátyádnak vót ez a nótája. Isten nyugosztalja - szólalt meg Kazi. - Há,' Bíró Gyuláé - helyeselt a kocsmáros. - Azé,' há' - erősítette meg Kazi, és kezdte énekelni. - Nem szeretek én bárójányt nem is ... - A zsebkendője van a nyakamra kötve. - Elharapja a nótát! -jegyezte meg Jóska bátyám - Há' mindegy a,' há', hát, hát ez má csak ilyen - védte meg nagyapám. - Mikor akasztófához állították a juhászt - meséli Kazi a kocsmárosnak -, a nyakához rakták a zsebkendőt. Erre a kocsmáros: - Nem tudom, én nem vótam ott. Nekem nem vót kötél a nyakamon... - Há' nekem se, nem azé' mondom - mondta nevetve Kazi, majd kezdte énekelni: Felsütött a nap a fűzfabokorra Juhász legény furollyázik alatta - Na, ez az eleje, ez az eleje, ecsém - mondta magabiztosan. Ezután elkezdte énekelni a nótát elölről az az öt-hat ember, aki ott volt. Az első versszakot sikeresen elénekelték, de utána megakadtak. - Ó, az öreg Boxos tudta ezt nagyon danónyi - mondta Busa Jóska bátyám. Erre Kazi: - Dancsák Lacitó' tanultam én ezt, la. Rég vót má,' a dallamát tudom, a szövegit nem. Láttam, hogy ezt a nótát most sehogy se tudom felvenni, úgyhogy nem erőltettem tovább a dolgot, megköszöntem mindenkinek a segítséget, és nagyapámmal együtt hazamentünk. Ez volt legelső gyűjtésem története. Azóta már többször visszamentem, és sikerült kb. ötven népdalt felvenni kazettára. A jövőben még sokszor szeretnék elmenni Fedémesre gyűjteni, mert ott olyan sok jó énekes van, kár lenne hagyni, hogy a sírba vigyék magukkal ezt a hatalmas tudást.

Csarnó Ákos | Fehér Viktor | Fehér Zsombor
Kónya Csaba | Námor Csaba